Dr. Láng Eszter emlékére - 1948. január 3. - 2026. június 2. | Gazdaságtudományi Kar

A Debreceni Egyetem közössége olyan embert veszített el benne, akinek életművében a tudomány, a tanítás, a képzőművészet, az irodalom és a közösségépítés nem külön világok voltak, hanem ugyanannak a kíváncsi, pontos és felelősségteljes szellemi magatartásnak a megnyilvánulásai.
 
Láng Eszter 1948 januárjában született Korondon. Gyermek- és ifjúkorának erdélyi, csíkszeredai világa, miskolci gimnáziumi évei, majd Debrecen egyetemi és kulturális közege együtt formálták azt a sokrétű látásmódot, amely egész pályáját jellemezte. Debrecenben nem egyszerűen megtelepedett, hanem otthont, munkateret, műhelyt és közösséget teremtett maga körül.
 
Közgazdászként a világgazdaság, az európai integráció, a nemzetközi tőkeáramlások, a globalizáció és Magyarország nemzetközi gazdasági mozgásterének kérdései foglalkoztatták. Kandidátusi fokozatát 1984-ben szerezte. Korai publikációi már az 1980-as években megjelentek rangos szakmai folyóiratokban; írt többek között Franciaország tőkebefogadási politikájáról, technológiatranszfer-kapcsolatairól, a külföldi tőkével működő vállalatok szerepéről és világgazdasági pénzügyi kérdésekről. Tudományos munkásságát nem a divatos fogalmak gyors követése, hanem a nemzetközi gazdasági folyamatok mélyebb összefüggéseinek megértése jellemezte.
 
A debreceni közgazdászképzés történetében külön hely illeti meg. Részt vett annak az intézményi és szakmai világnak az építésében, amelyből a debreceni gazdaságtudományi képzés ma is táplálkozik. A Világgazdaság és Nemzetközi Kapcsolatok Tanszék 2000-ben az ő vezetésével jött létre. Tanszéket vezetni számára nem pusztán szervezési feladat volt: szakmai mércét, munkakultúrát, vitakultúrát és emberi légkört is jelentett.
 
Tanszékvezetőként különleges vezetői módszert képviselt. Feltétlen bizalommal fordult kollégái felé, és ez a bizalom nem lazaságot, hanem felelősséget szült. Akik vele dolgoztak, érezték, hogy számít rájuk, komolyan veszi őket, és hisz abban, hogy mindenki a maga legjobb tudását adja a közös munkához. Ezért a tanszéki közösségben a bizalomra nem kényszerből, hanem belső igényből született válasz: precíz, pontos, lelkiismeretes munka, szorgalom és egymás iránti figyelem. Olyan műhelyet hozott létre, ahol az együttműködés nem formális elvárás volt, hanem a mindennapi működés természetes rendje.
 
Oktatóként nemzedéknyi hallgatónak adott jóval többet a tananyagnál. Arra tanított, hogy a világgazdasági jelenségek mögött kérdések, érdekek, történetek, döntések és felelősségek állnak. Szigorú volt a gondolkodásban, de bátorító és támogató; igényes volt a tudományos munkában, de ez nem zárta ki a meleg baráti kapcsolatokat, igazából még el is mélyítette azokat. Aki vele dolgozott, megtapasztalhatta, hogy az egyetem valódi értelme a kíváncsiság, a pontosság és a párbeszéd együttese.
 
Közgazdász és művész volt egyszerre, és ez a kettősség a tanszék szellemi légkörét is gazdagította. Mellette könnyebb volt emlékezni arra, hogy a modellek, trendek és világgazdasági mutatók mögött mindig emberek állnak: döntéshozók és munkavállalók, családok és közösségek, vesztesek és nyertesek, alkalmazkodók és kiszolgáltatottak. Eszter jelenléte arra figyelmeztetett bennünket, hogy a közgazdaságtan akkor marad emberi tudomány, ha az elemzés pontossága mellett megőrzi az érzékenységet is.
 
Külön említést érdemel fáradhatatlan tehetséggondozó munkája. Kari TDK-felelősként, tutorként és témavezetőként sok hallgatót vont be a tudományos diákköri mozgalomba. Nem adminisztratív feladatként tekintett erre, hanem a fiatal értelmiségiek nevelésének egyik legfontosabb egyetemi formájaként: önálló kérdésfeltevésre, pontos érvelésre, fegyelmezett kutatómunkára és nyilvános szakmai szereplésre ösztönözte hallgatóit. Munkáját az Országos Tudományos Diákköri Tanács 2005-ben Mestertanár Aranyéremmel ismerte el. Több tanítványa ért el kiemelkedő eredményt  OTDK-n. Ezek a sikerek a debreceni közgazdászképzés tehetséggondozó hagyományának fontos részei.
 
Tudományos és szerkesztői munkája is széles horizontot mutatott. A hazai és határon túli magyar közgazdaságtudományi közösség számára különösen fontos volt a Competitio folyóiratban végzett munkája: felelős szerkesztőként nemcsak szakmai fórumot gondozott, hanem a kar tudományos önképének és nyilvános megszólalásának egyik meghatározó felületét formálta. A szerkesztést nem technikai műveletnek tekintette. A magyar nyelv mestereként éjszakákon át korrektúrázta a sokszor rideg szakmai szövegeket, nyelvi kompromisszumok nélkül. Tudta, hogy a pontos gondolat pontatlan nyelven nem marad pontos; ezért a közgazdasági elemzésekben is megkövetelte a világos szerkezetet, a fegyelmezett mondatot, a tiszta fogalmi rendet.
 
Publikációi között közgazdasági tanulmányok, recenziók, konferenciaközlemények, művészeti írások, kritikák és irodalmi szövegek egyaránt megtalálhatók. Ez a sokféleség nem szétszórtságot jelentett, hanem azt, hogy Eszter a világ megértéséhez és megértetéséhez több nyelvet használt: a tudomány, a kép, a vers, az esszé és a kritika nyelvét.
 
Művészi pályája ugyanilyen teljes értékű életmű. Festészetet és grafikai alapokat Torok Sándor festőművésztől tanult, aki férjeként és alkotótársaként is meghatározó szerepet játszott életében. Láng Eszter festőként, grafikusként, elektrografikusként, fotóval és könyvművészeti formákkal is dolgozó alkotóként a kortárs magyar képzőművészeti élet ismert alakja volt. Műveiben a táj, az emlékezet, az absztrakció, a személyes tapasztalat és a formai fegyelem találkoznak.
 
A debreceni, a hazai és a nemzetközi kulturális életében is aktívan jelen volt. Kiállítások, művésztelepek, művészeti beszélgetések, írások és szerkesztői munkák kapcsolódtak nevéhez. A tanévek kezdetekor csillogó szemmel számolt be nyári művészeti élményeiről, év közben pedig mindig tudhattuk tőle, milyen tudományos vagy művészeti eseményen érdemes ott lennünk. 
A Debreceni Zsidónegyed Művésztelephez és a Zsinagóga Galériához kötődő munkája különösen jól mutatja, hogy a művészetet közösségi térnek is tekintette: olyan helynek, ahol alkotók, nézők, emlékek és hagyományok találkozhatnak.
 
Költőként és művészeti íróként is fontos nyomot hagyott. Versei már az 1980-as évektől megjelentek országos folyóiratokban, köztük a Mozgó Világban és az Élet és Irodalomban. Később a Magyar Műhelyben, a Műútban és más lapokban is jelen volt, íróként, krónikásként, kritikusként és költőként egyaránt. A Mintha nyitott ajtóból című 2022-es kötete kései, sűrített összegzése annak az érzékeny, képi gondolkodású nyelvnek, amely festészetét és verseit is összekapcsolta.
 
Mi, debreceni egyetemi kollégái, különösen azt őrizzük meg belőle, hogy nem engedte szétválni a szellemi élet területeit. Közgazdász volt, de nem csak közgazdász. Festő volt, de nem csak festő. Tanár, kutató, tanszékvezető, szerkesztő, költő, kurátor, témavezető, beszélgetőtárs és közösségi ember volt egyszerre. Olyan kolléga, aki tudta, hogy az egyetem nemcsak intézmény, hanem figyelmes emberekből álló szellemi közösség.
 
Távozásával nemcsak publikációk, képek, kötetek, kiállítások és tanítványi sikerek sora zárul le. Egy hang, egy tekintet, egy munkamód, egy barát és egy különleges debreceni jelenlét is hiányozni fog. Amit a Debreceni Egyetemnek, a közgazdászképzésnek, a tudományos diákköri mozgalomnak és a város művészeti közösségének adott, velünk marad.
 
Emlékét hálával és szeretettel megőrizzük.
 
A Gazdaságtudományi Kar, a kollégák és a barátok nevében: Prof. Dr. Erdey László